Ki ne csodálta volna már meg a mediterrán vidékek viráglugasokban álló, vagy az angol tájak repkénnyel befuttatott házait? A mi éghajlatunkon sem megoldhatatlan, hogy kertünk ne csak a föld közelében, de a fejünk fölött is pompázzon.

A különböző támasztékokra, pergolákra, fákra, falakra felfuttatott rózsák, iszalagok, borostyánok, lilaakácok szinte építészeti erővel bírnak, kiemelhetik a ház, a kerítés egy-egy részét, hangsúlyt adhatnak az alkalmazott építészeti anyagok, a kő, a fa textúrájának, illetve kellemes kontrasztot képezhetnek velük, arról nem is szólva, hogy a kellemetlen látványelemeket is esztétikussá varázsolhatják.

De ugyanígy beszélhetünk a futó- és kúszónövények térnövelő hatásáról is, hiszen az ide-oda kanyargó ágak, a szabálytalan foltokat alkotó levelek és virágok több rétegben, többféle mélységben töltik ki és határolják a teret, amely ezáltal tagoltabbá, izgalmasabbá válik.

Társíthatjuk is egymással a különböző növényeket a "függőleges" kertben. A folyondárok között szépen mutatnak a csüngő petúniák, muskátlik, s a különféle ámpolnanövények, melyeket a pergola tartószerkezetére helyezhetünk. A növényeknek egy része (például a borostyán, a vadszőlő) nem kíván különösebb gondoskodást, míg másokra (rózsafélék, klemátiszok) jobban oda kell figyelnünk. Ez alatt nem csupán az értendő, hogy túlzott növekedésüket kordában tartsuk, hiszen ez valamennyi futó- és kúszónövényre igaz lehet, hanem azt jelenti, hogy fajtánként és évszakonként konkrét feladatokat adnak, melyekről érdemes szakkönyvekből, kertészeteknél tájékozódni. Különösen igaz ez a rózsafélékre, vagy a bugenvilleára, amelyekkel most nem foglalkozunk részletesen.

A színükben, anyagukban is jól megválasztott támasztékok, valamint a rájuk kapaszkodó, ide-oda kanyargó indák és a szabadon "szárnyaló" levelek igazán harmonikus összhangot teremtenek a természeti és az építészeti elemek között.

• A borostyánok (Hedera helix) a második évtől gyorsan fejlődnek, s talajtakarónak is kiválóak.
• Ősszel vörösre, barnára váltanak egyes kúszónövények levelei, s újabb színfolttal gazdagítják a kert látványát.
• A vadszőlő (Parthenocissus) jól tűri a rosszabb levegőjű, városi körülményeket.

Előrelátást igényelnek a vadszőlők, loncok, iszalagok. Ha ellenőrizetlenné válik a növekedésük, vagy rossz helyre ültettük őket, sok bosszúságot is okozhatnak. Eltömíthetik a csatornákat, megakadályozhatják a falak kívánatos szellőzését, s elvehetik a fényt az ablakok előtt.

2. oldal »